Gyakori és nehéz kérdés a nyers képek átadásának kérdése. Kezdem is az elején, csak úgy mint a legtöbb fotós, én sem adom át a nyers képeket. Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy miért? Amikor fotósotoknak választotok, az én munkám nem fejeződik be azzal, hogy a fotózás napján elkészítem a képeket. Azt még követi sok órányi utómunka, és csak ezután lesznek kész teljesen. Nem félkész munkáért fizettek, hanem a kész képekért.
Tekintsünk a nyers képekre egy másik szemszögből, a nyers kép az egy összeszereletlen IKEA-s komód, a legújabb novella piszkozata az író asztalán, a nyers kezeletlen fa az asztalos műhelyében ami arra vár, hogy végre szekrényt készítsenek belőle. Ez a fotósoknál sincs másképp, a nyers kép egy félig elmesélt történet, félmunka. Akkor válik teljessé, ha a fotós befejezi a munkát és átadja neked a fotósorozatot.
Ez csupán az eszmei része a nyers képek átadásának. A másik része technikai, ugyanis a nyers fájlok nagy formátumúak, nagyon sok helyet foglalnak és a legtöbb telefon és számítógép csak egy külső szoftver letöltésével képes megtekinteni. Az utolsó része pedig már jogi megközelítésben nyer értelmet.
A nyers fotók a fotós szellemi terméke, szellemi tulajdona, ezt hozzájárulás nélkül sem publikálni, sem birtokolni nem lehet. Nem dolgozhatod fel újra és mutathatod meg a barátaidnak a közösségi oldalakon, hogy te hogyan tudod megszerkeszteni a képet. Ha mégis megtennéd – akár nyers, akár már utómunkázott képpel – akkor nem csak szerzői jogot sértenél, de az én megítélésemet is ronthatod. Ahhoz, hogy a nyersanyagból nézegethető kép keletkezzen, feltétlen szükséges a szoftveres feldolgozás, azaz hozzá kell nyúlni a nyersanyaghoz. Ebből adódóan ha egy fotós átadja a RAW fájlokat és azt akár csak egyszerűen JPG-re konvertálja a megrendelő, már szerzői jogsértést követett el.
Tehát, tőlem nem nyers képeket kaptok, hanem teljes egészében elvégzett munkát hiszen évekkel később nem azt a 150-300 nyers képet fogod nézegetni, hanem csak azt a 10-15 képet ami kész lett.
